Hozzávalók: – kedvenc zöldségeinkből ízlés szerint annyi, hogy egy nagyobb méretű serpenyőben kényelmesen elférjenek (ez az én esetemben brokkoli, cukkini, gomba és egy kis újhagyma) – olaj (legjobb a kókusz- vagy a szőlőmagolaj) – 1 fej vöröshagyma – egy szőlőszemnyi gyömbér / vagy egy fél teáskanálnyi őrölt gyömbér – paradicsomlé – kevés kukoricakeményítő – só, bors – tikka masala (koriander, római kömény, paprika, fokhagyma, chili, garam masala) – még több korianderlevél – bazsalikom – valamilyen tömény édesítő – ez lehet datolya- vagy avage szirup, kinek mi – egy evőkanálnyi édesebb ecet (nálam rizsecet) – jó ha van még egy fej friss fokhagyma – mákolaj (elhagyható) – krumpli (nem újkrumpli)
Először is fogtam egy fej brokkolit, felaprítottam és megpároltam, hogy nehogy kemény maradjon a sütés után, de ez nem túl szükséges. Lényegesebb, hogy először kettévágtam néhány szem krumplit, és kanállal vagy késsel csináltam a darabok közepére egy mélyedést – illetve felaprítottam a cukkinit is és mindkettőt vízbe áztattam. (A krumplit azért, hogy kioldódjon a keményítő, a cukkini pedig veszít a lehetségesen keserű ízéből.)
Kókuszolajra felaprítottam pirulni a vöröshagymát és ráreszeltem a gyömbért, és ha már jónak láttam, rádobtam az összevágott cukkinit és a gombát – az egészet megsóztam és meglocsoltam paradicsomlével annyira, hogy paradicsomos-káposzta jellegű legyen az állaga. Bors is mehet rá bőven. Kikevertem egy fél deci vízben egy teáskanálnyi kukoricakeményítőt, és hozzákevertem a raguhoz. Ha szépen megfőttek benne a zöldségek, hozzáadtam a brokkolit, és a felsorolt fűszereket, beleértve az édesítőt, az ecetet, a fokhagymát és néhány újhagyma zöldjét is. Amikor elkészült, hozzáadtam egy ek. mákolajat is, csak ezért mert személyesen nagyon szeretem, de nem egy szükséges hozzávaló. Ezután felmelegítettem a sütőt 200°C-ra, közben egy tepsit megkentem sima vízzel, csak annyira, hogy mindenhol érje a víz, és rásimítottam egy normál szilikonmentes sütőpapírt. Erre kezdtem felpakolni a félkrumplikat sorban, ahogy megtöltöttem őket a raguval. A tetejükre reszeltem vegán sajtot, de anélkül is finom, ha valakinek nincs, vagy nem szereti. A sütőben kb 30-40 perc kell neki, de párhuzamban azzal, hogy párpercenként ránézünk, minél tovább bent marad, annál jobban fog esni.
Én az angoltanáromat leptem meg vele egyik délután, aki nem győzte dicsérni, hogy mennyire el van találva, úgyhogy mindenkinek szeretettel ajánlom.
u.i.: Újkrumpliból semmiképpen ne próbáljuk meg, mert az egész ízharmóniát felboríthatja.
Épp mélyponton voltam, ezért nagyon fogékony voltam “furcsa új dolgokra” – ekkor még ebből a szemszögből láttam a gondolatot. Szokásos unaloműzés gyanánt cikkeket olvastam – bármit, amit találtam. Egy McDonald’sban ültem (milyen ironikus), és volt egy szabad fél órám egy budapesti osztálykirándulás jóvoltából, a hideg miatt pedig jobbnak láttam bent helyet foglalni, még ha nem is vettem semmit, mert elvben már akkor ellene voltam a gyorsétteremláncoknak. Furcsa mód nem akartam belegondolni abba, hogy nem a “nagy, gonosz McDonald’s” az egyetlen, amelyik bűzlik a kegyetlenségtől. Hiszen kényelmesebb volt másfelé nézni, mint ahogy az mindenki másnak az (volt).
Az én hősöm (hívhatom így?) Steiner Kristóf volt, akit már bőven követtem egy éve, de csak azon a novemberi napon vetettem komolyabb pillantást egy fantasztikus írására, aminek az elolvasása után mélyen elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen én miért is nem vagyok még vegán, ha teljesen egyetértek mindazzal, amit leírt? Mert félek? Nehézségeket látok benne? Esetleg lemondással járna? A saját esetemben a lelki állapotomnak köszönhetően mindez nem zavart, mert nagyon szenvedélyesen kezdeni akartam magammal valamit, amitől kicsit jobb embernek érezhetem magam. És íme, meg is találtam.
Alig vártam, hogy hazaérjek, és beleáshassam magam a rengeteg felfedezni-valóba – receptekbe, személyes blogokba, még több Steiner Kristófba :)… továbbá találtam néhány dokumentációt, amiről gondoltam, hogy érdemes megnéznem, hogy tudjam, miért is csinálom ezt. Ezek voltak a Glass walls(Üvegfalak), az Earthlings(Földlakók), és Gary Yourofsky előadásai.
Csak ezek után történt, hogy valóban tudatosult bennem, hogy miért akarom ezt csinálni, és miért kell ezt csinálnom. Ahogy telt az idő, már úgy éreztem, találtam egy közösséget, ahol valamilyen értelemben otthon érezhetem magam. Ráleltem a Vegan in Hungary csoportra is, ahol (mint a legnagyszerűbb dolog) villámgyorsasággal terjednek a legfrissebb hazai/nem hazai hírek, események, lehetőségek, amik szintén sokat segítenek eligazodni.
Így vagyok 2014 november óta növényi étrenden – és akármilyen meglepő, egyik napról a másikra. A bizonyos cikk elolvasása előtt még lecsúszott egy hurka, de az már felejtős – rémálmomban is ritkán jut eszembe bármiféle húst vagy tejterméket enni.
Hogy pedig kiálljak a hatásvadászat előnyei-hátrányai mellett: én pont az a típus vagyok, akire szépítés nélkül lehet a legjobban hatni. Köszönöm nektek.
1. Az állatok ugyanúgy élni akarnak, és ugyanúgy félnek a haláltól.
Arra lettünk tanítva, hogy az állatokra élelemként tekintsünk, akik a mi fogyasztásunk céljából születnek, egy „haszonállatok” névvel illetett kategórián belül – név- és arc nélküli csordák és nyájak, kiket csupán újra és újra kihasználunk egy végtelen, homállyal borított folyamaton keresztül. Viszont ezek a „haszonállatok” semmiben nem különbek szeretett kutyáinktól és macskáinktól – mind érzésekkel és személyiséggel élő egyének. Ugyanúgy képesek az öröm, a szeretet megtapasztalására, ahogyan félelemre, bánatra, fájdalomra. Ahogyan köztünk, köztük is születnek mély barátságok, érzelmi kötelékek, és ahogyan mi is, ők is arra törekszenek, hogy óvják a saját életüket.
(A fenti felvétel nem tartalmaz véres jelenteket; azt a jelenetet mutatja, ahogy egy tehén sorban áll, és „vár” a halálra. Ellentétben vele, aki talán a legboldogabb tehén ezen a világon.
2. A tojás- és tejipar is borzalmas szenvedéseket (és halált) okoz
Gyakori tévedés, hogy az állatoknak nem esik baja, ha csak tojás vagy tej miatt tartják őket bezárva. Valójában a tojás- és a tejipar ezzel hatalmas szenvedéseket okoz, tyúkok és kiscsibék milliárdjait, tehenek és borjak millióit öli le évente.
(A tojó tyúkokat 18-24 hónapos korukban levágják, amikor a teljesítményük már nincs csúcsformában.)
A szabadban élő vadtyúkok csak 12-20 tojást raknak egy évben. A „szelídített” ipari tyúkok viszont genetikai módosításon esnek át, hogy ez a szám 250-300-ra nőjön, ami fájdalmas és gyakran halálos kimenetelű szaporodási rendellenességekhez vezet. A tojásukért tartott csirkék 95%-a olyan ketrecben van tartva, ahol még a szárnyaikat sem tudják mozgatni, valamint a „ketrec nélküli”, „szabad tartású” tojások többsége nyomorúságos, piszkos zsúfoltságban élő tyúkok ezreitől származik.
A legtöbb tojásáért tartott tyúknak fájdalmas módszerrel levágnak egy darabot a csőréből, hogy elkerüljék az ideges csipkelődéseket a túlzsúfolt körülmények között. A keltetőknél, ahol az új tojókat keltetik ki, és küldik el tojásüzemekbe – beleértve a „humánus” címkével illetett üzemeket, a kisebb üzemeket, de még a háztáji tyúk szervezeteket is – évente 6 milliárd hímnemű csibét pusztítanak el, megfullasztással vagy élve megőrléssel (kiknek bűnük az volt, hogy megszülettek).
(Nőnemű borjak ezen a kis tejipari farmon, elválasztva az anyjuktól, tipikus borjú-ólakban nevelve. Videó.)
Hasonlóképpen, a tejipari üzemek a női reprodukció kiaknázásával és az anyaság lerombolásával foglalkoznak. Mint ahogy minden emlős, a tehenek csak azért termelnek tejet, hogy a kicsinyeiket táplálják vele. Tejtermelő gazdaságokban – beleértve a kisebb- és a „humánus”-ra címkézett üzemeket – az újszülött borjakat órákon belül végérvényesen eltávolítják az anyjuktól, hogy ők vegyék el a tejét, amit a csemetéiknek szántak. Ha egy borjú hímnek születik, levágják borjúhúsért, vagy olcsó marhahúsért nevelik. A nőnek születettek életük első 2-3 hónapját egyedül töltik különálló ólakban, anyai gondoskodás nélkül, ami pont az az idő, amikor a legnagyobb szükségük lenne rá.
A tojásukért tartott csirkéket és a tejükért tartott teheneket ugyanúgy levágják, amikor már lankad a produktív képességük, ezzel töredékére rövidítve a természetes élethosszukat.
3. Tudományos megerősítés: nincs szükségünk állati eredetű termékek fogyasztására
”Kényelmes volt”
Egy kiegyensúlyozott vegán diéta könnyűszerrel biztosítja az összes vitamint és ásványi anyagot, amire szervezetünknek szüksége van. Egészségügyi szakértők világszerte kezdenek rátalálni a nagy mennyiségű tudományos tényre, amelyek bizonyítják, hogy egy vegán étrend nem csak egy bármilyen korosztály számára járható út, de növényi eredetű ételeket fogyasztani állati eredetűek helyett jelentős egészségügyi előnyökkel jár, beleértve az elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, szívinfarktus, agyvérzés és bizonyos típusú rákok esélyének csökkenését.
2009-ben az Amerikai Táplálkozásügyi és Dietetikai Akadémia, az Egyesült Államok legrégebbi, legnagyobb és legelső étrend- és táplálkozásügyi hatósága szintén felismerte, hogy az embernek nincs velejáró szükséglete állati termékekre. A vegetáriánus és vegán étrenddel foglalkozó nyilvános állásfoglalásukban ezt írták: „Az Amerikai Dietetikusok Szövetsége állítja, hogy a megfelelően megtervezett vegetáriánus étrendek, beleértve a teljesen vegetáriánus és vegán étrendeket, egészségesek, megfelelő tápértékűek, és egészségügyi előnyt biztosítanak egyes betegségek kezelésében és megelőzésében. A jól megtervezett vegetáriánus étrendek megfelelőek bárkinek az élet minden szakaszában, ugyanúgy megfelelő terhesség, szoptatás alatt, csecsemő-, gyermek- és serdülőkorban, ahogy sportolóknak is.”
Bár sokan tisztában vannak azzal, hogy több mint 10 milliárd szárazföldi állatot ölnek élelmiszerért minden évben az Egyesült Államokban, sokkal kevesebben tudják, hogy csupán az elmúlt évtizedben több mint 30 millió vadon élő állatot – köztük veszélyeztetett fajokat – brutálisan lemészárolt az USDA egy titkos ága, aminek az oka elsősorban az, hogy elpusztítsák azokat a vadon élőket, akik fenyegetést jelentenek a mezőgazdaságra/állattartásra. Az USDA Animal Damage Control (állati kárelhárítás) programot 1931-ben alapították, hogy rendet tartsanak és elpusztítsák a nyugati állattenyésztésre károsnak tekinthető vadakat. A kormány később közönségkapcsolati stratégák tanácsára megváltoztatta ezt a nevet Wildlife Services-re (Vadvilági Karbantartás), és a mottója a jóindulatú hangzású „Élet a vadvilággal” lett.
(Egy kormány által felállított csapdából holtan lógó prérifarkas. Fotó egy egykori Wildlife Services alkalmazottól.)
Valójában a szervezet évente több millió adófizető dollárt fizet a honos húsevők és ragadozók kiirtásáért, köztük a prérifarkasokért, farkasokért, medvékért, hegyi oroszlánokért és még sok más fajért – az állattenyésztő iparok nevében. Ezek az állatok az elképzelhető legerőszakosabb és legkegyetlenebb módszerekkel lettek kiirtva – helikopterből lelövéssel, méreggel, gázzal, kiképzett kutyák marcangolása által, nyakcsapdákban, vagy kínzó láb-csapóvasakban, melyekben elgyengülnek, és lassan meghalnak.
A sokmillió állatfaj közül, kiket a Wildlife Service elpusztított, talán a prérifarkasokat célozzák a legkegyetlenebbül. Évente több tízezer prérifarkas hal lassú, gyötrelmes halált csapdákban, mivel a Wildlife nem köteles ezeket a csapdákat ellenőrizni, így a személyzet hetekig nem tér vissza azokra a helyekre. Az alkalmazottak célcsoportból kieső állatok tízezreit is leölik évente „véletlenül”, válogatás nélkül végbemenő túlzott csapdázással és mérgezéssel. Ilyen áldozatok például szirti sasok és a fehérfejű rétisasok (kik gyakran vesztik életüket a kihelyezett csapdákban), mint ahogy hódok, tatúk, borzok, bűzösborzfélék, pekarifélék, antilopok, gémek, récék, teknősök, keselyűk, hosszú farkú menyétek, mormoták, gyászgalambok, piros farkú sólymok, fekete medvék, daruk, macskanyércek, ahogyan a prérirókák, kitrókák és folyami vidrák. Ugyanúgy elpusztulnak háziasított kutyák és macskák ezrei fennakadva a csapdákon vagy mérgezésben.
(Fehérfejű rétisas láb-csapóvasban)
A szervezet által megcélzott vadon élő állatok milliói szükségszerűen más állatokat esznek meg a túlélés érdekében. Az emberi fajnak nincs biológiai szükséglete állati termékek fogyasztására, és legtöbbünk hozzáfér növényi eredetű ételekhez. Állatokat ölni élelemért úgy, hogy van más választásunk – miközben vadon élő állatokat pusztítunk el úgy, hogy nekik nincs más választásuk – egyaránt megmagyarázhatatlan jelenség.
Meg kell jegyezni, hogy távol a nagyüzemi állattartástól, az úgynevezett humánus farmokon, a legelőkön tartott állatok csak növelik a vadak megsemmisítésének mértékét. Ahogy John Robbins megfogalmazta: „Nehéz eltúlozni, mekkora árat fizetnek a nyugati területek és a vadon állatai a legelésző szarvasmarhák miatt… a népszerű, széles körben termelt „legeltetett marhahús” [és egyéb állati termékek] csak megsokszorozzák a már eddig is kegyetlen pusztítás kihatását.”
(A vízigényes állattenyésztés nehéz helyzetet teremt a már eleve vízhiányban szenvedő törzseknek.)
Bolygónk közel 7 milliárd lakosából 1 milliárdan mondhatják magukat alultápláltnak, és 6 millió gyermek hal éhen minden évben. Földünk gabonatermésének a felét tenyésztett állatoknak adni nem csak az értékes fehérjék, hanem megdöbbentően nagy területen a természeti erőforrások pazarlását jelenti. Sokkal több földterületet, vizet és energiát igényelnek a hústermékek, mint a közvetlen emberi fogyasztásra termesztett növények.
Az állattenyésztéstől való függés az elszegényedett közösségeket is veszélyeztetheti, amennyiben ott az ételek és a természetes erőforrások már szűkösek, és az ottani családok nem engedhetik meg maguknak, hogy megfelelően etessék- vagy vizet biztosítsanak a tenyésztett állatoknak.
További információk az állattartás hatásáról a globális élelmiszerhiányra és az éhezésre itt.
6. Az állattenyésztés hatása a környezetünkre és a klímára
Az állattenyésztés jelenti az üvegházhatású gázok kialakulásának az emberi faj által okozott legnagyobb forrását, szintén igaz ez a földhasználatra és a talajpusztulásra is, ahogyan első számú okozója az édesvízi szennyezésnek és az esőerdők pusztulásának. A légszennyezésnek is ez a legjelentősebb oka. Első sorban tehet az élőhelyek csökkenéséről, fajok pusztulásáról, és mindemellett egy rendkívül hatékony módja a korlátozott természeti erőforrások kihasználásának. Az Egyesült Nemzetek Szervezete már felszólalt a vegán étrend mellett, hogy változtassunk, ahol csak lehetséges, mint leghatékonyabb módjaként az éghajlatváltozás -, az éhezés– és az ökológiai pusztítás elleni küzdelemnek.
Egyetlen sertésfeldolgozó üzem képes több száz hulladéklagúnát termelni maga körül. A baktériumok, vér, szüléssel járó hulladékok, halva született malacok, vizelet, ürülék, vegyszerek és gyógyszerek kölcsönhatása gyakran lilás-rózsaszínes színnel jár.
Még a jelenleg domináló nagyüzemi módszerek szerinti intenzív bezártsággal tartott állatok is kihasználják a Föld szárazföldi területeinek a 30%-át. Ha megpróbálnánk füvön legeltetni mind a 100 millió marhát az Egyesült Államokban – ahogyan azt a humánus állattartás hívei javasolják, a szarvasmarha-tenyésztés (a konzervatív 10 hektár /marha becslés szerint) megkövetelné az ország szárazföldi területének a felét! (Ami még nem foglalja magába azt a területet, amit a szabad tartású csirkék, disznók, birkák és kecskék foglalnának el.)
Hasonló becslések szerint a legelőkön nevelt tehenek négyszer több üvegházhatású gázt termelnek, mint a bezártságban élők. Ez azért van, mivel a fűvel táplált marhák – mint ahogy az számukra természetes – sokkal lassabban nőnek, mint a gabonával tápláltak, így több időt követel meg az is, hogy elérjék azt a súlyt, ahol levágják őket. Értelemszerűen minél tovább tart a növekedési folyamat, annál több metángáz- és dinitrogén-oxid kibocsátással jár. A tenyésztett állatok az Egyesült Államokban – kiknek 98%-a gyárban tenyésztett – már évente egymilliárd tonna trágyát termelnek (összesen), mintegy hatalmas 65 százalékaként a bolygó teljes ember általi dinitrogén-oxid kibocsátásának. (A dinitrogén-oxid még erősebb üvegházhatás-keltő, mint a metángáz.)
Környezetvédelmi kutatási szervezet, a Worldwatch Institute megjegyezte: „Láthatóvá vált, hogy az állati hús iránti emberi étvágy hajtóereje a környezeti károk szinte minden fontos kategóriájának, ami a jövőnket érinti – erdőirtás, talajerózió, frissvíz-hiány, a levegő- és vízszennyezés, a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a társadalmi igazságtalanság, közösségek destabilizációja valamint a betegségek terjedése.”
Az Egyesült Államokban nőknél és férfiaknál egyaránt a halálozások vezető oka a szívbetegség. Minden nap közel 2˙600 amerikai veszíti el életét valamilyen szívbetegség miatt, ennek a leggyakoribb formája a szívkoszorúér-betegség, más néven koronária vagy elmeszesedés. Érelmeszesedés akkor fordul elő, amikor egy kemény lepedékréteg – általában koleszterin lerakódás – felhalmozódik a főerekben, ezzel szűkíteni kezdik a véráramlást, és kevesebb oxigén jut a szívbe. Az artériás lepedék a stroke-nak is fő okozója, ami rangsorban a negyedik legnagyobb gyilkosa az amerikaiaknak minden évben.
Míg más tényezők is hatással lehetnek a koleszterinszintre és befolyásolhatják a szívbetegségeket – mint a dohányzás, a testmozgás, vérnyomás és testsúly – az egyik leglényegesebb oka a szívbetegségeknek az étkezési koleszterin. A testünk megtermeli magának az összes koleszterint, amire szüksége van, így állati termékek fogyasztásával azt érjük el, hogy ez a szint túl magasra emelkedik (növényekben nincs koleszterin). Az állati termékek telített zsírsavakkal is tele vannak, amelyek ellentétben a telítetlenekkel, arra veszik rá a májat, hogy még több koleszterint termeljen.
Szerencsére a legtöbb ember számára a szívkoszorúér-betegség elkerülése annyit tesz, mint elkerülni az állati eredetű termékeket, egy egészséges, növényi alapú étrendet követni, beiktatni a mindennapokba a testmozgást, és elkerülni a cigarettázást. Mindemellett – félretéve az elkerülést – a növényi táplálkozás követése az egyetlen kezelési mód, amivel tudományosan bizonyítottan útját lehet állni a szívbetegségeknek. Ismételten kimutatták azt is, hogy egy vegán étrenddel csökken az LDL szint, más néven „rossz” koleszterin szint. Egy tanulmány szerint, publikálva az Amerikai Kardiológiai Folyóiratban, egy csökkentett zsírtartalmú vegetáriánus étrend 16%-kal, egy magas tápértékű vegán étrend pedig 33%-kal csökkenti az LDL szintet. A magas rosttartalmú növényi élelmiszerek is lassítják a koleszterin felszívódását. Állati eredetű élelmiszerek nem tartalmaznak rostot.
8. A vegán életmód más betegségeket is megelőz, gyógyít
Tény, hogy egy teljes értékű növényi étrenddel nagy számban megelőzhetőek és esetenként gyógyíthatóak a legrosszabb betegségek is. Dr. T Colin Campbell amerikai biokémikus, kinek kutatásai az emberi táplálkozás hosszantartó egészségre gyakorolt hatására összpontosítanak. Dr. Campbell a fiával együtt írta meg a nemzetközi bestsellert a Kína-tanulmányt, a 20 évig tartó kutatása alatt szerzett észrevételei alapján, melyet a Cornell egyetemen, az Oxfordon illetve a Kínai Megelőző Gyógyászati Akadémián folytatott. A tanulmányt a The New York Times csak „a Grand Prix epidemiológiája”-ként írta le.
A Kína Tanulmány a kapcsolatot vizsgálja a hús-, tej-, tojásfogyasztás és olyan krónikus betegségek között, mint a szívbetegségek, cukorbetegség, mellrák, prosztatarák és vastagbélrák. Egy, Tajvan és Kína vidéki lakosságának (emberek ezreinek) étrendi és megbetegedési arányán alapuló meta-analízis szerint, Dr. Campbell arra a következtetésre jutott, hogy a teljes értékű, növényi összetételű ételeket fogyasztók – nélkülözve minden állati eredetű terméket – képesek elkerülni, csökkenteni és sok esetben visszafordítani számos betegség kifejlődését, beleértve a legtöbb végzetes nyugati betegséget.
„Ami ezt a projektet igazán figyelemre méltóvá teszi, az, hogy a sok csoport közül – kapcsolatban az étrend és betegség kutatással – a legtöbb rámutatott ugyanarra a megállapításra: azoknak az embereknek, akik a legtöbb állati eredetű élelmiszert fogyasztották voltak a leginkább krónikus betegségei. Még a viszonylag kis mennyiségben fogyasztók étrendjével is jártak káros hatások. Azok az emberek, akik a legtöbb növényi élelmiszert fogyasztották, voltak a legegészségesebbek, és többnyire elkerülték a krónikus betegségeket. Ezeket az eredményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
Máshol, 2013-ban, a vezető amerikai egészségügyi szolgáltató, Kaiser Permanente (több mint 9 millió egészségbiztosítási előfizetővel) megjelentetett egy cikket egy orvostudományi folyóiratban, amelyben orvosoknak ajánlja, hogy fontolják meg egy növényi étrend ajánlását minden betegnek. A cikkben megjegyzi, hogy „Az egészséges étkezés legjobban növényi étrend által érhető el, amit mi úgy határozunk meg, mint egy étrendet, ami a teljes értékű növényi élelmiszereket helyezi előnybe, és elutasítja a húst, a tejtermékeket, a tojást, ahogyan a finomított és a feldolgozott élelmiszereket is. Az orvosoknak gondolniuk kell arra, hogy a betegeiknek növényi alapú étrendet ajánljanak, főleg akkor, ha azok magas vérnyomástól, cukorbetegségtől, elhízástól vagy szív– és érrendszeri betegségektől szenvednek.”
9. Nem vagyunk oroszlánok
„Tekintsünk ismét a ragadozók és a mindenevők anatómiájára, beleértve a hatalmas szájnyílást, az állkapcsot, ami úgy működik, mint egy zsanér, a tőr-alakú fogakat és az éles körmöket. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé egy oroszlánnak vagy egy medvének, hogy a testét használva elkapja és elfogyassza a zsákmányát. Ezzel szemben a növényevő állatoknak vastag ajkaik, kis szájnyílásuk van, egy vastag és izmos nyelvvel és egy sokkal kevésbé stabil állkapcsi ízülettel, amely megkönnyíti a rágást, aprítást és őrlést. Általában éles karmaik sincsenek. Ezek a tulajdonságok jól alkalmazkodnak növényevéshez, amelyek által akkor jutunk tápanyaghoz, ha a sejtfalai megtörnek. Ehhez oldalirányú őrlésre van szükség, ellentétben a húsevő és mindenevő állatok rágási módszerével, akik egyszerűen, nagy darabokban nyelik le a húst.
A növényevőknek olyan emésztőrendszere van, ahol a gyomor nem annyira tágas, mint húsevők vagy mindenevők emésztőrendszerében. Ez arra alkalmas, hogy rendszeresebb étkezéssel fogyasszanak kisebb adagokat, ami növényi táplálkozás szempontjából azért kedvező, mert így a helyén marad, és sokkal könnyebben megemésztődik – nem úgy, mint egy ragadozó szórványosan szétmarcangolt prédája. Egy növényevő gyomrában a pH szint is magasabb (ami annyit jelent, hogy kevésbé savas), mint a húsevők gyomrában, talán részben azért, mert a növények általában nem hordoznak olyan veszélyes baktériumokat, mint a rothadó hús.
A növényevők vékonybelei meglehetősen hosszúak, amik lehetővé teszik a növények szénhidráttartalmának időigényes és viszonylag összetett felszívódását. Az emberi anatómia szinte minden tekintetben a növényevő állatok anatómiájára hasonlít (akárcsak az elefántoké vagy a gorilláké), mintsem mindenevő vagy húsevő állatokéra. A szájnyílásunk kicsi; a fogaink nem annyira élesek (még a „szemfogaink” sem); továbbá az ajkaink és a nyelvünk izmosak. Az állkapcsunk nem túl stabil (ezért egy zsákmánnyal szembeni csatában könnyen ki is ficamodhatna), viszont meglehetősen mozgóképesek, lehetővé téve az oldalmozgást, amely megkönnyíti a növények aprítását és őrlését.” – Sherry F. Colb
Teljes szemelvény itt.
Idézett könyv itt. 9 ok, amiért a szemfogaink nem tesznek minket húsevővé.
10. Van, hogy még hús- és tejtermelők is vegánná válnak
(A képen Harold Brown, korábbi hús- és tejtermelő)
Harold Brown egy korábbi hús- és tejipari termelő. Egy szarvasmarha farmon született, Michiganben, és több mint élete felét mezőgazdasággal töltötte. Miután egy személyes egészségügyi válsághelyzet arra kényszerítette, hogy szembenézzen a családjában előforduló szívbetegségekkel, vegán útra tért. Az, hogy vegán étrendje által nagyon egészségesen élt, oda vezette, hogy újra megvizsgálja az összes addigi – állatok fogyasztásával kapcsolatos – feltételezését, majd mély meggyőződésre jutott, hogy állatokat kihasználni azzal, hogy élelem gyanánt megöljük őket erkölcstelen dolog. Most vegán aktivistaként megalapította a Farm Kind-ot, és egyike a „Békességes Királyság : Hazatérés” című dokumentáció témáinak.
Amikor Haroldot az úgynevezett „humánus” állattartásról kérdezték, ezt válaszolta:
„Sokszor hallottam már azt a bizonyos „humánus” meghatározást húsra, tejre, tojásra vagy hasonló termékekre használva… Ezt mindig különösnek találtam, mert, ahogy én értelmezem, humánus módon cselekedni az kedvesség, gyengédség és irgalom. Egykori állatgazdaként elmondhatom Önöknek, hogy az egy dolog, hogy talán meg lehet adni az állatoknak egy bizonyos kedvességet, és mutathatunk feléjük gyengédséget, de az irgalom már más kérdés.
…Alaposan, kétszer is átgondoltam azokat a dolgokat, amiket a farmon kellett csinálnom: szarvasmarha-hajtás, herélés, szarvtalanítás, és megcsináltam a méltányos részesedésemet a mészárlásban is.
Ma már a régi- és az új énem szemszögéből is megkérdezem magam, mit jelent a „humánus” fogalom úgy, ahogy azt használják. A régi énem azt mondja: „Az egy furcsa szó, amit a hússal, tejjel és tojással társítanak, de ha több terméket lehet vele eladni, miért ne?”. Az új énem viszont azt kérdezi: „Annakidején kedvességgel és gyengédséggel neveltem az állatokat, de mégis hogyan mutathattam volna feléjük kegyelmet?”. Kegyelem – mint egy egyedülálló emberi tulajdonság azokra, akik tartózkodnak a bántalmazástól.”
Még több korábbi húsipari termelő, akik a vegánság mellett döntöttek, itt.
11. Nem létezik olyan dolog, hogy humánus állatgazdálkodás
(Malacok az életük utolsó percében, egy szállító teherautóban, hogy kirakják őket egy vágóhídnál. Toronto Pig Save.)
Az olyan címkék létezése, mint a „szabad-tartású”, „ketrec nélküli” és „humánus módszerekkel tartott” mind azt tanúsítja, hogy a társadalom egyre nagyobb aggodalmat mutat az élelmiszerért tartott állatok felé. Azonban bármikor, amikor a hús-, tej, és tojástermékek fogyasztói kiállnak a „humánus” állattartási módszerek mellett, szembesülnek egy elkerülhetetlen paradoxonnal: A tenyésztett állatok jobb kezelési eljárására létrehozott mozgalom azon az elképzelésen alapul, hogy a felesleges bántalmazásnak kitenni őket helytelen dolog, mégis, ezen állatok megölése – miközben a szervezetünknek nincs rá biológiai szükséglete – jelenti a felesleges bántalmazás alapvető cselekedetét.
Ellenben azokkal az vadon élő állatokkal, akik más állatokra vadásznak élelem gyanánt, nekünk van választásunk. Ők szükségből ölnek, míg mi a legtöbben kulináris élményekért, vagy kényelemből. Viszont van egy hatalmas erkölcsi különbség a szükségből gyilkolás és a kedvtelésből vagy kényelem miatti gyilkolás között. Mi választhatunk, hogy életet kímélünk meg, vagy életet veszünk el, és az még távolról sem humánus, ha ők képtelenek a védekezésre. Talán ez nem egyenlő a joggal.
Szintén meg kell hagyni, hogy sok a legkegyetlenebb módszerek közül, amelyek a nagyüzemben tartott állatokat érinti, rutinná vált a kisebb, szabad tartású gazdaságokban, de még a legjobb, „humánusnak hitelesített” gazdaságokban is. Ezek magukba foglalnak: szexuális erőszakot és szaporodási kizsákmányolást, az anyaság módszeres megsemmisítését, kínzó csonkításokat érzéstelenítés nélkül, valamint megtagadják azokat az ösztönös preferenciákat, amelyek elengedhetetlenek az állatok alapvető jólétéhez.
(Colleen Patrick-Goudreau, Linus-szal, az ivartalanított hímmel a Farm Sanctuary-nál. /Connie Pugh/)
„Tegyen úgy másokkal, ahogy azt Ön is vissza szeretné kapni. Ha Ön egyetért ezzel a mondattal, akkor Ön már hisz a vegán létben.” – Andrea Kladar
Becslések szerint az állatbántalmazások 98%-a az élelmiszer-választásinkból ered. Még tudományos bizonyítékok is cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy nincs szükségünk hús-, tej- és tojástermelésre. Egyszer, amikor megértjük, hogy az egészséges életmód nem követeli meg az állatok fogyasztását, valamint, ha hozzá is férünk tápanyagban dús növényi élelmiszerekhez, akkor annak a választása, hogy továbbra is fogyasztunk állati termékeket, egyenlő lesz azzal, hogy kedvtelésből ölünk meg állatokat; egyszerűen azért, mert szeretjük az ízét.
Kedvtelésből ártani állatoknak viszont ellenkezik az alapvető közös értékeinkkel, – mint például az is, hogy elvből ellenzünk olyan dolgokat, mint a kutyaharcok. Az viszont nem elfogadható elv, hogy az egyik esetben rossz kedvtelésből bántani egy állatot, a másik esetben pedig nem. Az egyetlen út, hogy ezek a közös értékek jelentsenek valamit – az egyetlen módja, hogy az értékeink valóban értékek legyenek – az, ha azok tükröződnek a szabadon hozott döntéseinkben. Minden nap megvan a lehetőségünk, hogy az élelmiszereink megválasztásával közvetítsük ezeket az értékeket. Ha többre tartjuk a kedvességet, mint az erőszakot, ha többre tartjuk, hogy könyörületesek legyünk, mintsem felesleges fájdalmat és szenvedést okozzunk, akkor a veganizmus az egyetlen módja, hogy következetesen kifejezzük az értékeinket.
A szerző megjegyzése: Fontos felismerni, hogy vegánnak lenni nem csak egy diéta. A társadalmunk szó szerint az állatok kizsákmányolására épült – ruházati és kozmetikai szerektől kezdve a kegyetlen orvosi kísérleteken át a kutyatenyészetekig. És míg a vegán életmód olyan erőfeszítésekkel jár, hogy elkerüli az állatok használatát az élet minden területén, a táplálkozással kapcsolatban hozott döntéseink egy fontos kiindulópontot adnak a kezdéshez.
♥
hurka, de az már felejtős – rémálmomban is ritkán jut eszembe bármiféle húst vagy tejterméket enni.
(Nőnemű borjak ezen a kis tejipari farmon, elválasztva az anyjuktól, tipikus borjú-ólakban nevelve. 
”Kényelmes volt”
Bár sokan tisztában vannak azzal, hogy több mint 10 milliárd szárazföldi állatot ölnek élelmiszerért minden évben az Egyesült Államokban, sokkal kevesebben tudják, hogy csupán az elmúlt évtizedben több mint 30 millió vadon élő állatot – köztük veszélyeztetett fajokat – brutálisan lemészárolt az USDA egy titkos ága, aminek az oka elsősorban az, hogy elpusztítsák azokat a vadon élőket, akik fenyegetést jelentenek a mezőgazdaságra/állattartásra. Az USDA Animal Damage Control (állati kárelhárítás) programot 1931-ben alapították, hogy rendet tartsanak és elpusztítsák a nyugati állattenyésztésre károsnak tekinthető vadakat. A kormány később közönségkapcsolati stratégák tanácsára megváltoztatta ezt a nevet Wildlife Services-re (Vadvilági Karbantartás), és a mottója a jóindulatú hangzású „Élet a vadvilággal” lett.
(Fehérfejű rétisas láb-csapóvasban)
szenvedő törzseknek.)
Egyetlen sertésfeldolgozó üzem képes több száz hulladéklagúnát termelni maga körül. A baktériumok, vér, szüléssel járó hulladékok, halva született malacok, vizelet, ürülék, vegyszerek és gyógyszerek kölcsönhatása gyakran lilás-rózsaszínes színnel jár.
Az Egyesült Államokban nőknél és férfiaknál egyaránt a halálozások vezető oka a szívbetegség. Minden nap közel 2˙600 amerikai veszíti el életét valamilyen szívbetegség miatt, ennek a leggyakoribb formája a szívkoszorúér-betegség, más néven koronária vagy elmeszesedés. Érelmeszesedés akkor fordul elő, amikor egy kemény lepedékréteg – általában koleszterin lerakódás – felhalmozódik a főerekben, ezzel szűkíteni kezdik a véráramlást, és kevesebb oxigén jut a szívbe. Az artériás lepedék a stroke-nak is fő okozója, ami rangsorban a negyedik legnagyobb gyilkosa az amerikaiaknak minden évben.
(A képen Harold Brown, korábbi hús- és tejtermelő)
(Malacok az életük utolsó percében, egy szállító teherautóban, hogy kirakják őket egy vágóhídnál. 
(Colleen Patrick-Goudreau, Linus-szal, az ivartalanított hímmel a Farm Sanctuary-nál. /Connie Pugh/)
New Start Vegan 